Kőporosi
Pincesor
A Tokaj-Hegyalja történelmi borvidékének középső részén található sváb hagyományú Hercegkút, korábbi nevén Trautsondorf, negyedévezredes történelme a kitartásról, az összetartásról, a leleményességről, s nem utolsó sorban a magyar és sváb hagyományok tiszteletéről szól. Olvassa el a falu és a gyönyörű kőporosi pincesor rövid történetét.
Kőporos
A Zempléni-hegység délkeleti lankáin fekvő Hercegkút híres pincesorai mára méltán Tokaj-Hegyalja jelképei között szerepelnek és 2002-ben, amikor a Tokaj-hegyaljai borvidék bekerült az UNESCO világörökségi listájára, külön nevesítésre is kerültek. A falu határaiban húzódó, tökéletesen megőrzött, lenyűgöző szépségű gomboshegyi és kőporosi pincesorok Hercegkút történetének fontos részét képezik.
A kőporosi pincesor a falu északi, Makkoshotyka felőli részén található. Itt összesen 87 szinte teljesen egységes háromszög-oromzatú pince sorakozik a macskakővel borított romantikusan kanyargó utcácskák mentén. A kőporosi pincék hossza általában rövidebb, mint a gomboshegyieké, s míg a gomboshegyi oldalon található pincéket katonás sorban építették egymás mellé, a kőporosi pincék zegzugos utcácskák mentén húzódnak végig. A pincék járatai sokszor egymás alatt-felett hatolnak a föld mélyébe.
Történelmi bizonyítékok alapján a kőporosi pincesor valószínűleg fiatalabb a gomboshegyinél. A térségről készült korai katonai térképeken a gomboshegyi pincesor már az 1782 és 1785 között feltüntették, a kőporosi pincék azonban majd száz évvel később, csak az 1869-1887-es 3. katonai felmérésén jelentek meg. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy a legkorábbi évszám, amit az egyik kőporosi pince portáján olvashatunk, az 1825-ös évet tünteti fel, tehát jó eséllyel feltételezhetjük, hogy a hercegkutaik már ekkor - vagy akár még korábban - elkezdték a kőporosi domboldal pincéinek ásását.
2010 tavaszán, az átlagosnál jelentősebb eső zúdult a környékre és a víz eróziója miatt összesen 31 pincének beszakadtak a járatai. A gomboshegyi és kőporosi pincesorokat 2012-től kezdődően helyi összefogásnak és európai pályázatoknak köszönhetően gyönyörűen felújították, melynek keretében a pincék között húzódó utcák mindenütt kőburkolatot kaptak és a pincék felett húzódó korábbi légkábelek is a föld alá kerültek. A felújítás keretében a pincék 3 dimenziós felmérését is elkészítették, így a pincék méretei és kialakítása pontosan dokumentálva lettek. A kőporosi pincesor tetején játszótér és szalonnasütők is találhatók filagóriákkal.
2023-ban a kőporosi pincesor északi oldalán elkészült a Világörökségi Élményközpont, ami rendezvénytérként, kulturális közösségi térként és kóstolótérként funkcionál, és egy infografikai kiállítással mutatja be a Tokaji borokat híressé tevő aszúsodás folyamatát, a helyi borkészítési hagyományokat és a tokaji bortípusokat.
Ha a tokaji borvidéken jár, semmiképp ne hagyja ki ezt a csodálatos helyszínt, ami tökéletes kikapcsolódást nyújt mindazoknak, akik szeretik élvezni az építészet, a természet és a borászat harmóniáját. Mind a kőporosi, mind a gomboshegyi pincesoron több pincében is működnek borászatok; ezek portáján megpihenve megkóstolhatják a helyben készített kiváló Tokaj-hegyaljai borokat.
Látogatás: a pincesor egész évben, bármikor látogatható. Természetesen a borászatok a saját nyitvatartásuk szerint működnek.
Hercegkút története
Hercegkút, ez a csodálatos sváb eredetű falu, Tokaj-Hegyalja szívében, Sárospatak északnyugati határában, a Zemplén lábánál fekszik.
A falut korábban Trautsondorfnak hívták, s keletkezése a Rákóczi szabadságharccal kapcsolódik össze. Tokaj-hegyalja értékes területeit évszázadokkal korábban a Rákóczi család birtokolta, azonban a Habsurgok elleni lázadásuk leverése után a birtokok a királyi kincstárra szálltak. A falut később, 1711-ben Trautson herceg vásárolta meg a kincstártól. A szabadságharc és a kolera által megtizedelt borvidék ezidőtájt igencsak munkáskezek szűkében volt, s a Trautsonok a Sárospatak melletti elnéptelenedett vidékre a mai Németország nyugati területéről, a frankok által megtépázott Schwarzwald vidékéről toboroztak telepeseket. Történelmi iratok alapján az ideérkező svábok a község területére 1750 körül telepedtek le. A sváb utazóknak toborzóik azt ígérték, hogy Magyarhonba érve a Trautson család biztosítja majd a házaik építéséhez szükséges kő- és faanyagokat, valamint a letelepedés idejére a kölcsön gabonát. A kezdeti házépítés azonban nem igazán ment könnyen, a toborzáskor beígért kő és faanyagokra ugyanis várni kellett, és a telepesek így az első évben a Gomboshegy oldalába vájták első otthonukat, hogy a tél hidege ellen védekezzenek. Később, a falu fejlődésével a termények, a szőlő tárolására és a borok érelelésére a Gomboshegy oldalában egy egész pincesor épült ki. Az ideérkező svábok rengeteget dolgoztak, hogy szántóföldjeiket a falu határában erdőirtással megszerezzék maguknak. A szorgos munkának persze meglett az eredménye és a letelepedés után fél évszázaddal már 543 hold szántóföldet hódítottak el az erdős területekből.
A község a kezdetekben Sárospatakhoz tartozott, de 1876. után önálló településsé vált. Nemsokkal később a státuszváltás után névváltás is következett; a huszadik század elején ugyanis az országban az összes idegennyelvű településnek magyar nevet kellett felvennie, így 1904-ben Trautsondorf is új nevet kapott, s utalva a falut megalapító herceg címére és a község határában lévő Pogánykútra, a falu a Hercegkút nevet vette fel.
A Schwarzwaldból ideérkező telepesek nagyrésze korábban nem a szőlőműveléssel foglalkozott, de új hazájukba érve eltökéltségüknek, kitartásuknak köszönhetően hamar kitanulták a borkészítés művészetét és a trautsondorfiak hamar keresett vincellérekké váltak Tokaj-hegyalján. A falu gomboshegyi, kőporosi és pogánykúti határába is szőlőket telepítettek, s az 1800-as évek elején a gomboshegyi mellett a kőporosi oldalon is pincéket ástak. 1908-ban Hercegkutat a tokaj-hegyaljai zárt borvidék részévé fogadták. A településen a szőlő- és borgazdálkodás az 1970-es években gyorsult fel igazán, ekkor ugyanis 232 ha nagyüzemi szőlőültetvény lett telepítve, és Gomboshegyen megépült egy majdnem 1500 m hosszúságú szövetkezeti pince.
A II. világháború után a német származás miatt a község rendkívül sokat szenvedett. 1945. januárjában Hercegkutat szörnyű csapás érte, a faluból 135 embert hurcoltak el kényszermunkára a Szovjetunióba. A katasztrófára emlékezve a faluban később emlékhelyet emeltek. A közösség sváb azonosságtudata ennek ellenére továbbra is fennmaradt, s Hercegkút megőrizte Schwarzwaldból hozott hagyományait és ünnepeit.
Ha a környéken jár mindeképpen látogasson el ebbe a csodálatos sváb faluba. Az itt élő emberek összefogása, kitartása, barátságossága és vendégszeretete teszi ezt a gyönyörű községet igazán varázslatos hellyé.
A településről további információkat találhat a község honlapján és Naár János honlapján, aki kiváló munkát végzett Hercegkút helytörténetének kutatásában.
Olvasson tovább a kőporosi és gomboshegyi pincékről, görgessen lejjebb!
Galéria
